SZINTÉN GIGAAD OLDALÁRÓL!!!

Az előző rész óta nem mennek jól a dolgok! Darcy vett egy sárga labradort, hogy leszámoljon a gonosz és mindentudó macska miatti fenyegetettséggel. Sikerül a kutyát gazdájához nevelni, vagy pórul jár, mint a macskávak? És George miért nem hagyja abba a takarítást?! Miért nem hagyja abba a munkát?! Miért nem foglalkozik a macskával?! Nem veszi észre, hogy ott az egyetlen, Darcy, akit elveszít mielőtt életük eggyé tudna válni?!

"Nem rongálod tovább a bútoraimat" - kiáltott Darcy. "Most félreállok," - gondolta Stella - "de ez mind csak álca! Várd kegyetlen bosszúmat!".

"Oh Simek!" - nyávogta Stella - "Hátrahagyok egy kis ajándékot!".

"Ez undorító," - motyogta Darcy - "már megint ez az ostoba macska".

George a csendes, aranyos macskára gondolt. Darcy szerette volna, ha George végre észreveszi. Stella gondolata eképp jártak: "Tegyél le te Sim, vagy kikaparom a szemed! Micsoda szemtelen...hogy tudnak így bánni egy átlagos háziállattal."

George meghallotta, hogy csörög a telefon. Valójában csak a macska csínytevése volt ez. Nem az az elképesztő, hogy egyáltalán Stella tudta mi az telefon, vagy meg tudta szerezni a telefonszámot. A kérdés az, hogyan tárcsázott szembefordítható hüvelykujj nélkül.

Belle dicséretek közepette maga is bevallotta milyen jó kutya is ő. És valóban az volt, szeretnivaló, hűséges, ami az alattomos macska rendre tanításához mind megfelelt.

"A vállalatomnak most készült el a hatalmas irodaháza. Hihetetlen!" Darcy nem értette, miért érez George irán olyan sokat. Pedig állandóan csak a munkájárül hallgatja. Meg a mosogatásról...de az más dolog.

"Csik csik" - nevetett Darcy. "Uh oh! Nem foglalkozhatok komolytalan dolgokkal, ameddig ezek a koszos tányérok itt csúcsosodnak" - nyávogott George. "Igazán?! Ezt a helyet a világ legrondább tapétáival díszítették ki, és téged már egy órája csak az a leves tudsz foglalkoztatni?! Megyek pihenni!" - kiáltott Darcy.

Az ágyához érve, miután Stella szürke cirmost kellett keltegetnie, kifejtette, hogy a macska rossz éjszakát választott az alváshoz ezen az ágyon. Felszólította a mérhetetlenül gonosz cirmost, hogy mire lezuhanyzik, ne is lássa nyomát. Stella magában tiltakozott, és igenis Darcy az, aki téved. Majd teljes mértékben teljesíti a kérést, persze.

"Elérkezett a véged, Ágy!" - morgott Stella. Pusztító dühe közepette morogta: "Karmaim, a végzet karmai, legyetek utoljára erősek!"

"Én nyertem..."

Darcy elpanaszolta, hogy a macska szétrombolt mindent. Esküszik, hogy a macska meg akar tőle szabadulni. De George csak annyit mondott, hogy Darcy túlságosan érzékeny. Darcy kitört, és felhozta a tisztaságőrült viselkedést, amiből teljesen elege van. Komolyan kérdi, törődik George vele?!

George nem érti a kiabálás miértjét. "Törődik velem Darcy, mármint érez valamit úgy? Nem, biztos nem. Mégis?"